Termékeink

Az európai ipari acélgyártás és fémmegmunkálás története

A fémmegmunkálás és acélgyártás gyökerei

Az európai acélgyártás és fémmegmunkálás története sokkal hosszabb és összetettebb, mint azt a legtöbben gondolnák. Minden azzal kezdődött, hogy az 1840-es években Angliában megjelentek az első ipari acélművek. A kontinens többi része követte a példát, és megnyitotta a ma már magasan automatizált és nagyüzemi termelési módszereket alkalmazó gyárait, hogy kielégítse a növekvő európai fogyasztói keresletet.

 

Az európai acélgyártás történelmének mérföldkövei

Az európai acélgyártás története az 1800-as években kezdődött, amikor szükségessé vált a hajók és más szerkezetek gyártásához használt faanyag kiváltása.

Az iparág azóta jelentősen fejlődött, mivel a korszerű technológia lehetővé tette a nagyobb gyártóüzemek és a jobb minőségű termékek előállítását. Napjainkban az európai vállalatok egyedül évente több mint 100 millió tonna acélt állítanak elő. Ráadásul ez a szám várhatóan 20%-kal fog növekedni a következő évtizedekben!

 

Az 1850-es évek fémipara

Az 1850-es években az acélgyártás virágzott Európában. Németország ebben az időben jelentős acéltermelő volt, és számos gyárat épített. Ennek eredményeként az ipar a német társadalom alapvető részévé vált: az emberek nagyrésze gyárakban dolgozott és a közelükben lakott.

Az acél, mint anyag, számos területen megtalálható, mint az építőiparban, berendezések gyártásában, szerkezetekben, de háztartási eszközben. Olyan találmányokat is lehetővé tett, mint az autók és a repülőgépek, mivel ezekhez a fánál szilárdabb anyagokra volt szükség.

 

A rozsdamentes acél felfedezése

A rozsdamentes acél felfedezése a fémmegmunkálás történetének fontos mérföldköve, amely Harry Brearley vegyész és mérnök nevéhez fűződik. 1864-ben azon dolgozott, hogy evőeszközökhöz alkalmas anyagot készítsen, de többé-kevésbé kudarca fulladtak igyekvései, amíg végül egy baleset vezette rá a megoldásra.

Brearley alkalmasabb anyagot próbált találni kések markolatának elkészítéséhez, amikor felfigyelt az angliai Dél-Wales régióból származó krómtartalmú érc néhány új mintájára, amelyek kis mennyiségű nikkelt tartalmaztak. Történt, hogy ezek a fémek rendkívül ellenállóak voltak a korrózióval és a rozsdásodással szemben – ezért kiváló alapanyagként szolgálhattak konyhai eszközök vagy sebészeti eszközök, például tűk készítéséhez.

Az eljárás során magas hőmérsékleten (kb. 2200 °C-on) krómot adtak a szilícium-dioxid-homokhoz, amely a jellegzetes szürke színt adja; így olyan rozsdamentes acél jött létre, amelynek fő összetevője maga a króm. Az így kapott terméket a történelem során széles körben használták, mivel jobban ellenáll a korróziónak, mint más fémek, például a vas.

 

A Krupp család – a német acéldinasztia

1868-ban Friedrich Krupp építette meg Európa első acélművét. Az 1809-ben Essenben született és „a német ipar atyjaként” ismert Krupp azt követően alapította meg vállalatát, hogy I. Napóleon a francia hadsereg ezredeseként elbocsátotta. A család később Svédországban és Nagy-Britanniában terjeszkedett, majd a II. világháború alatt Olaszországba költözött. A mai KHD Group egyetlen gyárból 11 milliárd eurós multinacionális vállalatcsoporttá nőtte ki magát, amely több kontinensen és iparágban tevékenykedik – többek között energiatermeléssel, szénhidrogén-kitermeléssel, olaj- és gáztermeléssel, valamint vegyipari szállítási logisztikával is foglalkozik.

Ma a KHD világszerte mintegy 100.000 alkalmazottat foglalkoztat, székhelye Essenben, Németországban található. 

 

Növekvő tendenciák a 19. század végén

A vas- és acélipar, valamint fémmegmunkálás jelentős tényező volt Európa gazdasági növekedésében a 19. században. Ráadásul az ipari forradalom és az urbanizáció motorjaként rohamosan fejlődött. 1870-re az európai vasgyárak több mint félmillió alkalmazottat számoltak.

A tendenciák azonban országonként eltérőek voltak: Nagy-Britannia előnyben volt, mert közvetlenül hozzáférhetett szénlelőhelyekhez és a közeli walesi vasérclelőhelyekhez. Németország is profitált ezekből az erőforrásokból, amikor a Königsbergben található szénlelőhelyeikből nyersvasat (a fém egyik alapformáját) kezdtek el kitermelni. Az erőforrások azonban csak később váltak elérhetőbbé az egész kontinens számára.

 

A 20. század acélgyártás Európában

A 20. század első felében az európai acéltermelés drámai mértékben növekedett, a termelés 1850 és 1864 között megduplázódott. Ez a növekedés azonban rövid életű volt; 1900 és 1913 között az ipar ismét gyors növekedésnek indult, majd az I. és II. világháború alatt visszaesett. Ettől kezdve egészen az 1960-as évekig (és még azon túl is) az iparosodás tendenciái merőben változtak, ezzel együtt pedig az acélgyártás is jelentős átalakuláson ment keresztül.

 

Ahogy az várható volt, Németország továbbra is rendkívül fontos szereplő maradt: csúcsévében (1953) a világ össztermelésének mintegy 75%-át adta. A piacot olyan nagyvállalatok szolgálták ki, mint a Thyssen AG vagy a BASF AG.

 

Az 1950-es években az iparág jelentős változásnak indult, hiszen ez idő tájt két fontos fejlemény történt:

  • A növekvő kereslet hatására nőtt az importált anyagok mértéke;
  • Terjedésnek indultak a korszerű, tömeggyártási technikák, például az automatizálás, a robotika és a számítógépes tervezés.

Ennek eredményeképpen az acéliparnak gyorsan kellett alkalmazkodnia. Új anyagokat és eljárásokat fejlesztett ki, hogy lépést tartsanak az acél iránti kereslettel.

 

Acélgyártás és fémmegmunkálás napjaink Európájában

Az acélgyártók régóta kísérleteztek termékeik széntartalmával és olvadási hőmérsékletével, hogy új anyagvariációkat fedezzenek fel – ezeket az innovációkat még ma is modern ipari berendezésekkel tesztelik az olyan építőanyagok gyártási folyamatainak részeként, mint a betonacél.

Az európai acélipar és fémmegmunkálás tehát hosszú múltra tekint vissza az innováció és a technológiai fejlődés terén. Az acélgyártás az ipari forradalom óta az európai gazdaság egyik sarokköve, ami napjainkban is tart. Mivel számos ország új technológiákba és eljárásokba fektet, az iparág folyamatosan alkalmazkodik a kiváló minőségű termékek iránti kereslethez. Fenntarthatóság terén is élen járnak az európaiak: az egyes vállalatok már évek óta invesztálnak szén-dioxid-leválasztási, -felhasználási és -tárolási (CCUS) technológiákba. Ezek az innovációk csökkentik a kibocsátást és növelik az újrahasznosított anyagok arányát a gyártási folyamatok során.

Facebook
Twitter
LinkedIn

Ne maradjon le az újdonságokról

Iratkozzon fel hírlevelünkre, így nem marad le az aktuális fejlesztéseinkről, hírekről és az iparág trendjeiről.

Hasonló cikkeink